Vespasianus
Vespasianus 1. E név említésekor elsősorban Vespasianus császárra gondolunk, teljes nevén: Titus Flavius Vespasianusra. Kr. u. 7-ben született és a Vespasianus nevét anyja, Vespasia Polla után kapta. Tőle nyert ösztönzést a politikai pályára. Előbb azonban katona lett, majd quaestor, s miután Britanniában kitüntette magát, 51-ben a konzulságot is elnyerte. Később afrikai helytartó. 65-ben azonban Nero császár műkedvelő színi előadása alatt elaludt, s ezért kegyvesztett lett. A következő évben a császár mégis maga mellé vette a művészetpártoló görögországi útjára. A 66/67. év telén aztán Nero császár rábízta Júdea tartomány kormányzását és a zsidók ellen indított háború fővezérévé nevezte ki (Josephus Flavius zsidó történetíró: Bellum Iudaicum 3,1.3; Suetonius római történetíró: Vespasianus 5.). Nagy sereggel indult a megbízatása végrehajtására. Galilea és Jerikó meghódítása után már Jeruzsálem ostromára készült, amikor Rómában kitörtek a trónviszályok. A nyugaton győztesen kikerülő Vitelliust azonban a katonák nem akarták császárnak és Vespasianust kiáltották ki császáruknak, Kr. u. 69-ben. Hasznosan uralkodott és 79-ben halt meg, 70 éves korában.
2. Fia, az ugyancsak Titus Flavius Vespasianus nevet viselte és ő fejezte be a ZSIDÓ HÁBORÚt.
