Zarándokének
Zarándokének h. sír hamma(alót. A kifejezés első tagja éneket jelent. A második az (áláh igéből származik, melynek jelentése: felmenni, az ország bármely pontjáról Jeruzsálembe menni, zarándokolni (vö. FELMEGY). Így jelenthet felmenetelt, lépcsőt, zarándoklatot. A kifejezés értelme tehát így zarándokének. Más magyarázat szerint a »lépcsők éneke«, melyet a Jeruzsálembe érkező zarándokok a templom lépcsőin fölfelé haladva énekeltek, netán az ott felállított lévita kórusok énekelték. Ebben az esetben is a zarándoklattal állnak összefüggésben.
A Zsolt-on belül tizenöt egymás után következő zsoltár (120-134) címiratában fordul elő, vagyis egy kisebb gyűjtemény áll előttünk. A magyarázat problémája, hogy csak a 122. beszél a zarándoklatról (öröm a zarándoklat tényén, Jeruzsálem dicsérete, áldáskívánás a városra). Eszerint vegyes tartalmú gyűjtemény, melyet zarándokok használatára állítottak össze, más köze nincs a zarándoklathoz. A kapcsolat azonban ennél több. A 120. a távol, rosszindulatú emberek közt lakó panasza (vö. 120,5). A 121. az útra indulók vagy úton járók éneke. A 123-125. a megérkezettek könyörgése, hálaadása, bizonyságtétele. A templomból a mennyben lakóhoz emeli tekintetét (123,1), a hasonlatot a Sionon, Jeruzsálemben való jelenlét diktálja (125,1k). A 126. talán a fogságból való hazatérés (szintén a FELMEGY igével adják vissza) és a zarándoklat között von párhuzamot, mindenesetre a múlt gyötrődése és a jelen öröme közti ellentét kifejeződése. A 127-128. a gondviselést és a családban nyert áldást énekli meg, de a jeruzsálemi tartózkodás keretében. Innen ered a házról és városról (127,1) mondott hasonlat és a Sionról várt áldás gondolata, áldásmondás Jeruzsálemre (128,5). A családi élet áldása és az ÚR előtt való megjelenés az ünnepen: összefüggenek. Izráel bizonyságtétele (129), a bűnbánat és segélykérés (130), az alázat kifejezése (131) mind a nagy ünnep témái. E két utóbbi zsoltár záradéka az egyéni imádságot is Izráel közösségébe emeli (130,7k; 131,3). A 132. zsoltár egyes elméletek szerint az ünnepi körmenet éneke, témái mindenesetre a nagy ünnepre vonatkoznak: a királyi ház, templomépítés, láda. A 133. és 134. pedig a központi szentély papjainak - akik még éjjel is ügyeltek - biztatása.
A 120-134. zsoltár tehát olyan énekek gyűjteménye, amiket az izráeliták az ünnepi zarándoklat alkalmából egyénileg vagy együtt énekelhettek, az elindulástól a visszaindulásig, mindig az egész Izráel tagjaiként. (Ld. még ZSOLTÁROK)
CP
