Zsinórmérték
Zsinórmérték H. qav, hebel, qáneh, g. kánón. Mérőzsinór és irányt mutató mérce, amelyet az ácsok és kőművesek használnak munkájuk közben. A kifeszített mérőzsinór mentén faragják egyenesre a gerendát, ill. építik a falat. Használatára utal 1Kir 7,23; 2Krón 4,2; Jób 38,4kk; Ézs 44,13; Jer 31,39; Zak 2,5. Mivel a mérőzsinór az építkezéssel áll összefüggésben, ezért említése a romok újjáépítését, az új élet kezdetét is jelentheti: »feszítenek még ki zsinórt Jeruzsálemben« (Zak 1,16). Ezt a zsinórt mérésekre is használták (vö. Ez 47,3: a templom forrása; Ám 7,17; Mik 2,4k: szántóföld; Zsolt 16,6; 78,55: osztályrészes örökség). Dávid a legyőzött móábiakat lefektette a földre, megmérte őket, és két kötélnyit kivégeztetett, egy kötélnyit pedig életben hagyott (2Sám 8,2). Isten kezében a mérőzsinór, a mérőónhoz hasonlóan, a bekövetkező ítéletre utal (2Kir 21,13; Ézs 34,11.17; JSir 2,8). Ézs 28,17 szerint Isten a törvényt teszi zsinórmértékké és az igazságot mércévé.
Az ÚSZ-ben egyedül Pál használja a kánón kifejezést, de nem az ÓSZ-i, hanem a profán g. nyelv »norma«, »értékmérő« »szabály« értelemben (Gal 6,16). A kánón kifejezés majd a kialakuló keresztyén egyházban válik nagy jelentőségű fogalommá.
