Belsazár
Belsazár – avagy Baltazár, héberül Bélsaccár ('Bél óvja a királyt') a bibliai előadás szerint (Dán) Nabukodonozornak, valójában az utolsó babiloni királynak, Nabonidusnak (Nabú-Naid) a fia, aki apja tartós távollétében régensként uralkodott. Egy lakomán a jeruzsálemi Templomból zsákmányolt aranyedényeket adatta vendégei elé; ekkor kéz jelent meg a falon, és titokzatos jeleket írt rá. A király felszólítására a feliratot Dániel olvasta el (Mene Tekel U-párszin) és fejtette meg: 'megszámláltattál, megmérettél, elosztattál'. Értelmezése szerint: „könnyűnek találtattál, az Úr elosztja birodalmadat a médek és a perzsák között”. Még azon az éjszakán beteljesült a jövendölés: a méd Dárius (valójában nem ő, hanem a perzsa Kürosz egyik hadvezére) elfoglalta Babilont, ~t pedig megölték. – A híressé vált jövendölés másképp is magyarázható: mina (pénzegység), sékel (ennek hatvanadrészét érő pénz), és u-párszin (kettéosztott, vagyis két fél mina, tehát újra egész). Az első Nabukodonozor birodalma, a második ~é, a harmadik pedig a méd–perzsa kettős birodalomé, amely újra hatalmas lesz. Az u-párszin mássalhangzói (prs) nyíltan Perzsiára utalnak. – A lakodalom és a rejtelmes felirat drámai hatású képekre ihletett több újkori festőt (Tintoretto, Veronese, Ribera, Teniers, Rembrandt). – ~ zenei portréja megtalálható Händel Belsazár és Walton Belsazár lakomája c. oratóriumaiban.
