Cornelius
Cornelius [kornéliusz] – római százados (ApCsel). Istenfélő volt, azaz Jahvéban hívő és a zsidó hit előírásait követő pogány ember egész családjával együtt. Álmában kapott isteni intésre caesareai otthonába kérette a szomszédos Joppéban időző Pétert. Az apostolt egyidejű isteni látomás bátorította fel, hogy lépjen aggály nélkül a pogány házába, és hirdesse előtte Krisztust. Péter engedelmeskedett, eredményesen prédikált, és látva, hogy a Szentlélek kiárad ~ háza népére, mindnyájukat megkeresztelte. Eljárása nagy megütközést keltett a jeruzsálemi egyházban a többi apostol körében (ApCsel 11,1–18), ami kétségessé teszi, hogy Jézus valóban tanítása világméretű terjesztését bízta volna kiválasztott tanítványaira, amint azt a szinoptikus evangéliumok (Mt, Mk, Lk) záró fejezetei állítják, ellentétben a Mester korábbi utasításával (Mt 10,5–6), melyben ezt kereken megtiltotta. – ~nak és háza népének megkeresztelkedése Feli és Fabritius festményein látható.
