szeráfok
szeráfok – tüzes mennyei lények, amelyek Izaiás látomása (Iz 6,1–7) szerint az Úr trónja körül lebegnek, s énekkel dicsőítik („Szent, szent, szent a Seregek Úra”); két szárnyuk arcukat fedi el, kettő a lábukat, s kettővel repülnek. Nevük a héber 'égni' igével kapcsolatos, bár más szentírási helyeken a szó 'tüzes kígyó' értelemben is fordítható. A zsidó hagyomány s utóbb a keresztény teológia a ~at a sokban hasonlóan leírt kerubokkal együtt az angyalok közé sorolta, sőt a kilenclépcsős hierarchiában az előkelő nyolcadik fokra helyezte.
