Támár
Támár1 – ('pálma') kánaáni asszony (Ter). Előbb Júda legidősebb fiának, Hérnek, majd a másodiknak, Onánnak volt a felesége, de mindkettő hamar meghalt, s gyermek nem maradt utánuk. ~ a levirátus törvénye alapján követelte, hogy a harmadik fiú, Sela vegye el, de Júda nem adta hozzá. Fiatal még a fiú, mondta, de igazában attól félt, hogy ~ el van átkozva, s harmadik fia is áldozatul esik a démonnak, ezért hát az özvegyet hazaküldte apja házához. Ám Selát később sem adta ~hoz, mire az özvegy furfanghoz folyamodott, s paráznának öltözve elfedte arcát, a városkapuhoz ült, és elcsábította a birkanyírásból hazatérő apósát. Mikor Júda hírét vette, hogy az özvegy várandós, halálra akarta adatni paráznaságért, de ~ elküldte neki a tőle kapott zálogokat, s így el kellett ismernie, hogy ő ejtette teherbe menyét. ~ két ikerfiút szült, s közülük Pérec lett a Dávidon át Jézusig vezető nemzetségi lánc összekötő szeme. – ~ története azt példázza, hogy a sógorházasság törvényének a kijátszása milyen következményekhez vezet: Júda esetében egy még súlyosabb törvényszegéshez. (Az ószövetségi felfogásban a vétket nem enyhíti a szándéktalanság.) A Biblia nem ítéli el ~ furfangját, s Júda is elismeri, hogy „igazabb ő nálamnál”. Thomas Mann József és testvérei c. regényében ~, a szegény kánaáni parasztlány csodálattal hallgatja az agg Jákob1ot, s fejébe veszi, hogy nőiségével „feltör” az isteni ígéret birtokában lévő családba: a pátriárka fiai vagy unokái közül valamelyiknek a felesége lesz, s a tőle született fia révén „belekerül a világtörténetbe”. Ez az elhatározása magyarázza eltökéltségét, hogy ha a fiaktól nem, hát akkor az apától, de fiút fogan. – Képzőművészeti ábrázolásait lásd Júda. 
[II. C1]
)
[II. C1]
