Adónisz
Adónisz – halandó ifjú, aki Kinürasz ciprusi király és leánya, Mürrha (vagy Szmürna) vérfertőző öleléséből született. Szépsége miatt Aphrodité beleszeretett, és vele vadászgatott; a féltékeny Arész ezért vadkan alakját öltötte fel, és megölte ~t. (Más monda szerint a vadkan Apollón volt, aki fiának, Erümanthosznak a megvakításáért állt bosszút az istennő szeretőjén.) Az ifjú kihulló véréből kökörcsinek nőttek, lelke pedig az alvilágba szállt alá. Az istennő esdeklésére Zeusz megengedte, hogy ~ minden év harmadát szerelmesével töltse a föld színén, egyharmadában az alvilág foglya legyen, ahol Perszephonét boldogítja szerelmével, a fennmaradó harmaddal pedig maga rendelkezhessék. Később ~ ezt a harmadot is átengedte a szerelem istennőjének. – ~ neve (föníciai adon a. m. 'úr') világosan utal a keleti eredetre, Thammuz, Ozirisz és más istenalakok mintájára az ősszel meghaló és tavasszal újjászülető természetet testesíti meg. – Ovidius Átváltozások c. művében a Venus és ~ szerelméről szóló epizódba illeszti Atalanta történetét is. A halott ~ siratásáról szól Bión egy költeménye s egy Theokritosz-idill (Bión szerint a könnyekből, amelyeket Aphrodité a holtra sebzett ifjú felett sírt, vörös rózsák lettek); az újkorban Marino írt eposzt róla. Shakespeare Venus és Adonis c. elbeszélő költeménye arról szól, hogy a siheder ~ makacsul kitér az istennő heves szerelmi ostroma elől, s végül valósággal belemenekül a végzetes vadkanvadászatba. A tragikus befejezés ellenére a mű hangvétele sok helyütt a szerző vígjátékait idézi. – Egy hellenisztikus szobor római másolatán kívül főleg újkori ábrázolásai ismeretesek ~ nak, Canova, Thorvaldsen és Rodin szobrai, ill. Giorgione, Tiziano, Tintoretto, Veronese, Rubens, Poussin, Carracci és Boucher festményei. Ez utóbbiak témái: ~ születése, ill. Venus siratja ~t. Peri és Charpentier operát írt a történetről.
VIII C2
)
VIII C2
