Coriolanus
Coriolanus – valódi nevén Gnaeus Marcius, Ancus Marcius dédunokája, római patrícius. A volscus Corioli város ostromakor a már-már reménytelen helyzetet a római sereg javára fordította, s ezért kapta a kitüntető Coriolanus melléknevet. A római plebs és a néptribunusi intézmény elleni kirohanásai miatt hamarosan mégis oly népszerűtlen lett, hogy kénytelen volt száműzetésbe vonulni. Sértettségében előbbi ellenfeleihez, a volscusokhoz menekült, és királyukat, Attius Tulliust megnyerte egy Róma elleni háborúnak. A volscus sereggel körülvette a várost, bosszúszomjasan pusztította a plebejusok földjeit, és sem a szenátus, sem a papok küldötteinek szavára nem volt hajlandó békés megoldásról tárgyalni. Végül anyja, Veturia, felesége, Volumnia és két fia vonult eléje síró asszonyok kíséretében, s kérlelték, hagyjon fel az ostrommal. A gőgös arisztokrata nem tudott a szeretett nők könyörgésének ellenállni, és parancsot adott a volscus hadaknak az elvonulásra. Ezek azonban felháborodtak árulásán, és királyuk parancsára megölték. – ~ történetét, amelyben a tudomány sok mondai elemet lát, az ókorban Livius történeti könyvei és Plutarkhosz (Párhuzamos életrajzok) dolgozták fel. Ezeken alapul s a cselekmény fenti menetét követi Shakespeare azonos című tragédiája is. Ennek hőseként ~ sok nemes vonással bír: nagy és büszke lélek, igazi becsvágya maga a hősi tett s nem az érte járó dicsőség. Indulatai féktelenek, de egyenes és őszinte ember, megalkuvást semmiben nem ismer; még a konzuli cím sem vonzza, ha érte megalázkodnia és alakoskodnia kell. Büszkesége gőggé fajul, ha a nála hitványabbakkal kerül szembe, s mi tagadás, a szerző a népet ingatagnak s szószólóit (Sicinius, Junius Brutus2) valóban hitványnak ábrázolja. A kiváló férfiú száműzetését ennek folytán felháborító igaztalanságnak állítja be, de nem hagy kétséget afelől, hogy a bosszúszomjasan hazája ellen támadó ~ tragikus vétséget követ el, és méltán bűnhődik ezért. – Beethoven egy azonos tárgyú drámához, bizonyos Collin művéhez komponálta népszerű ~-nyitányát. Az anyjával és feleségével találkozó vezért Guercino és Tiepolo festményei is megörökítették.
