Pandóra
Pandóra – szépséges asszony, Epimétheusz felesége. Amikor Prométheusz furfangosan lelopta a tüzet az égből az embereknek, haragjában Zeusz Héphaisztoszszal földből és vízből egy gyönyörű női testet csináltatott, s életet lehelt belé; Aphrodité női csáberőt, Athéné kézügyességet és sorban minden isten valami külsőleg megvesztegető tulajdonságot adott neki (~ azt jelenti: 'minden ajándék') Egy szépmívű szelencébe (vagy korsóba, vagy gabonás ládába) zárva ezután az összes bajt, betegséget, nyomorúságot is megkapta ~, de ennek tartalmáról nem volt tudomása. A vonzó hölgyet Hermész vezette Epiméthusz elé, aki beleszeretett, és bátyjának, Prométheusznak intelmei ellenére feleségül vette. ~ egyszer kíváncsiságtól hajtva felnyitotta a szelencét, amitől férje szigorúan tiltotta, s abból mind a kárhozatos adományok kiröppentek a világra. ~ ijedtében visszacsukta a fedelet, de a szelencében már csak a remény maradt. Ezért nevezik képletesen ~ szelencéjének az olyan adományt, amely külsőre jót ígér, de valójában bajok forrásává lesz. A történetet Hésziodosz meséli el az Istenek születése, majd részletesebben a Munkák és napok c. tankölteményeiben; az újkorban a téma Goethe, Wieland és Wedekind drámáit ihlette. – Feltehető, hogy a ~ név éppenséggel azt jelenti, hogy 'mindent adó', ami az anyaistennők jelzője volt, és a patriarchális társadalomba való átmenetkor lett a jó istennőből minden rossznak az okozója. Könnyen felötlik a párhuzam a bibliai Évával, aki a szöveg számos utalása alapján az ősi Aséra istennő vagy annak képmása volt az eredeti héber mítoszban. Ezt az összevetést már az ókori egyházatyák megtették, és ezen alapul Cousin francia festő képe: Éva mint az első Pandóra (1594). 
II C2
)
II C2
