Perszeusz
Perszeusz – argoszi, majd tirünszi király, akit Zeusz nemzett aranyeső alakjában Danaéval. Az anyai nagyapa, Akrisziosz egy kedvezőtlen jóslat miatt anyát és csecsemő fiát egy ládában kitette a tengerre, s a láda Szeriphosz szigetére sodródott. ~ itt daliás ifjúvá serdült, s anyja védelmében elvállalta Polüdektész szeriphoszi királytól a megbízatást, hogy megölje a Gorgók egyikét, Meduszát. A veszélyes vállalkozáshoz Athéné tükrös pajzzsal és Hermész varázskarddal látta el, a Sztüx nimfáitól pedig ~ szerezte meg Hadész láthatatlanná tevő sisakját, szárnyas saruját és bűvös tarisznyáját. Hosszú vándorlás után rábukkant a Gorgó-nővérek rejtekére, és célját a pajzs tükrében figyelve, hogy a látványtól kővé ne váljék, levágta Medusza iszonyú fejét, s a tarisznyába rejtette. Az őt üldöző két nővér elől egérutat nyert, s hazafelé, keletnek suhant. Atlaszt, aki megtagadta tőle a vendégszeretetet, a Medusza-fővel kővé változtatta (így keletkezett az Atlasz hegység), majd Aithiopia felé tett kitérőt. Itt egy tengeri szörnytől megszabadította és feleségül vette Andromedát, visszatért vele Szeriphoszba, s Polüdektészt, aki nem állt ígéretének, ugyancsak kővé dermesztette. Ezután a király öccsét, Diktüszt tette meg a sziget uralkodójának, s ő anyjával és feleségével szülőföldjére, Argoszba hajózott. Egy sportversenyen diszkoszával szándéktalanul halálra sújtotta nagyapját, s utána ő lett Argosz királya. Gyászában és bánatában rávette rokonát, Megapenthészt, aki Tirünszben uralkodott, hogy cseréljék el királyságukat; utóbb ~ alapította Mükéné városát is. Halála után az istenek, akárcsak feleségét s annak szüleit, az égre emelték csillagkép gyanánt. – ~ történetében párhuzamos vonások találhatók Bellerophontészéval, aki ugyancsak a légben röpködve győzött le egy szörnyet, ráadásul épp annak a Pégaszosznak a hátáról, aki a ~ által megölt Medusza testéből szökkent elő. – Ovidius az Átváltozásokban részletesen leírja ~ hőstetteit. – A történet kiemelkedő epizódjait, főleg ~ és Athéné együttesét, Medusza megölését és Andromeda megszabadítását vagy száz antik vázakép, egy pompás dombormű és néhány szobor örökítette meg. Az újkorban Tiziano, Tintoretto, Guercino, Rembrandt, Tiepolo és Rubens festett képet róla, az utóbbi három változatban is; Cellini, Canova és Stróbl Alajos pompás szobrait és a zene világából Lully meg Haydn operáit kell még említenünk. 
V C2
)
V C2
