Beatrice
Beatrice [beatricse] – messinai leányzó, a szép Hero unokanővére a Sok hűhó semmiért című vígjátékban. Okos és igen éles nyelvű leány volt, aki minden kérőt elriasztott, és váltig hangoztatta, hogy soha férfi igájába nem hajtja nyakát. Nyelvét legszívesebben a daliás Benedettón köszörülte, aki soha nem maradt adós a csípős válasszal. A barátnők cselszövénye elhitette ~vel, hogy Benedetto voltaképp imádja, az ifjút pedig arról győzték meg barátai, hogy ~ igazában holtszerelmes belé. A kedves fondorlatnak meglett az eredménye: ~ feladta tartózkodását, s most már be merte vallani addig önmaga elől is eltitkolt érzelmeit. – A voltaképpeni hősnőnél, a megadóan szenvedő Herónál sokkal figyelemreméltóbb nőalakja a darabnak ~, ez a temperamentumos, eleven eszű és talpig becsületes teremtés. ~ az egyetlen, aki harciasan kiáll unokahúga ártatlanságáért, s az ugyancsak erre hajló Benedettótól szerelme próbatétje gyanánt megköveteli, hogy hívja ki párbajra a rágalmaknak hitelt adó Claudió1t. Látszatra ő is afféle „makrancos hölgy”, de Katalin1nál sokkal kialakultabb és céltudatosabb egyéniség. Benedettót kezdettől fogva becsüli, épp nyers nyíltságáért; az, hogy legszívesebben az ő szapulásával foglalkozik, jelzi, hogy egyedül ő a fontos számára. A barátok és barátnők szeretetteljes cselfogása a katalizátor csupán, amely a két fiatalban az érzelmeket természetes útjukra tereli. ~ azért fogadja el szívesen ezt a helyzetet, mert tudja, hogy választottja nem akar az ő akaratának szétzúzása árán fölébe kerekedni. Berlioz pazar zenei portrét fest róla Beatrix és Benedikt c., sajnálatosan ritkán játszott vígoperájában.
