Brutus
Brutus1 – teljes nevén Marcus Junius ~ (Kr.e.85–42) római államférfi, a Julius Caesar című tragédia központi alakja. A köztársaság elszánt híve volt, ezért engedett sógorának, Cassiusnak, aki az egyeduralomra törő Caesar elleni összeesküvés számára igyekezett megnyerni őt. Maga is Caesar merénylői közé állt, jóllehet személy szerint becsülte őt; a kortársak egyenest Caesar természetes fiának tekintették (anyja ugyanis Caesarral hosszabb időn át bizalmas kapcsolatban állt), ezért tartja magát a történetírók által cáfolt hagyomány, hogy Caesar, meglátva ~t a rá törő összeesküvők között, így kiáltott fel: „Te is, fiam, Brutus?” Caesar halála után ~ megakadályozta, hogy Antoniust is megöljék, s hozzájárult, hogy az utóbbi beszédet mondjon a temetésen. Engedékenysége végzetesnek bizonyult a köztársasági párt sorsára, mert a beszéd ellenük fordította a közhangulatot, és az összeesküvőknek rövidesen menekülniük kellett. Utóbb görög földön hadat toboroztak, és Philippinél megütköztek Antonius és Octavius seregével. A csata előtt, Sardisnál Caesar szelleme megjelent ~ előtt, és a híressé vált mondással jósolta meg közeli végét: „Philippinél találkozunk!” A vesztett csata végén ~ kardjába dőlt. – ~ a tragédia valódi hőse, becsületes és önzetlen hazafi, igazi római jellem, aki személyes érzései ellenében, de annak politikai szükségszerűségéről meggyőződve áll az összeesküvés élére. A magasrendű eszmék embere, sztoikus bölcs, akinek ízlése és jobb meggyőződése igazában tiltakozik az erőszak és az elkerülhetetlen polgárháború ellen; ezért és elméleti alapállása miatt képtelen a gyakorlatban eredményes politikát folytatni. Emberi nagysága előtt még győztes ellenfele, Antonius is fejet hajt.
