Mr. W. H.

Full text search

Mr. W. H. – a Szonettek első, nagyobbik ciklusának (1.-126. sz.) lírai hőse, a szép, szőke és kékszemű, ragyogó tehetségű, fennkölt lelkű s bizonyosan főrangú ifjú, akihez e ciklus szonettjeinek többsége címezve van. Ifjú és rajongva tisztelt barátját a költő hol arra unszolja, hogy házasodjék meg s utódaiban tegye szépségét halhatatlanná, hol hozzá való múló ridegségét panaszolja, hol hűtlenséget vet a szemére; általában mégis leginkább dicsőíti őt, ugyanakkor a reneszánsz költő önérzetével vallja, hogy az ő verseiben rejlik a maradandóság ígérete mindkettőjük számára. A rajongó magasztalásnak ez a felfokozott hangja nem volt példátlan abban a korban, ha a költő főrangú pártfogójához fordult, amint kétségtelenül ez a viszony áll fenn ~ és a szonettek költője között. A konvenciókon azonban túlmutatni látszik az a szerelmes hevület, amely e versek tekintélyes részét áthatja, s amely miatt egyesek (alighanem tévesen) homoerotikus viszonyt gyanítanak a háttérben. A szonettek személyes hangja egyébként valószínűtlenné teszi azt a feltételezést is, hogy Shakespeare csupán a kor divatjának engedve, képzelt személyhez írt volna helyzetlírai bravúrmutatványokat. Ki volt hát az ihlető illető? Négy évszázad óta megoldatlan a rejtély. A ~ megnevezés a kötet első, 1609-es ajánlásában szerepel, mint aki a szonettek „egyedüli életre hívója” (onlie begetter), az ajánlás pedig Thomas Thorpe nyomdásztól származik, aki a verseket a szerző tudta nélkül közreadta. A monogram feloldása révén féltucatnyi személy került szóba az idők során. A legtöbben mindmáig Southampton grófra szavaznak, mert ő valóban pártfogója volt a költőnek, s a versek életrajzi implikációi kifogástalanul illenek rá; még erősebb indok, hogy neki szólnak Shakespeare két korai verskötetének (Venus és Adonis, Lucretia meggyalázása) kétségtelenül a költőtől származó ajánlásai is. A bökkenő viszont, hogy Southampton neve (Henry Wriothesley) csupán a W. H. monogram fordítottját adja ki. Ezért került komolyan szóba Lord Pembroke, a költő későbbi pártfogója is, akire a személyes utalások ugyan kevésbé illenek, viszont őt William Herbertnek hívták; a kiadók utóbb neki ajánlották Shakespeare műveinek első gyűjteményes kiadását (1623). Mindkét hipotézist alaposan meggyengíti az az érv, hogy egyik főnemest sem titulálhatta a pártfogók jóindulatától erősen függő kiadó egyszerűen „Mr.” gyanánt; ez a körülmény adott tápot más, közrendű személyekre vonatkozó spekulációknak. Ezek közül a legtetszetősebb, hogy a ~ egy bizonyos William Hallra vonatkozik, aki a nyomdász kezére játszotta a szonettek gyűjteményét. Ez esetben a begettert (tkp. 'nemző') nem mint létrehívót, hanem mint megszerzőt kellene érteni, ami belefér a szó jelentéskörébe.

 

 

Ziarele Arcanum
Ziarele Arcanum

Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi

Arcanum logo

Arcanum se ocupă cu digitalizarea în masă, cu arhivarea și cu publicarea materialelor tipărite.

Despre noi Contact Apariții în presă

Languages







Ziarele Arcanum

Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!

Arată-mi