Aba Sámuel
Aba Sámuel (990 körül – 1044. júl. 5. után): 1041-től 1044-ig király. A későbbi Aba nemzetség őse, felesége Géza fejedelem ismeretlen nevű, valószínűleg legfiatalabb leánya. I. István uralkodása idején, majd ennek utóda, Péter kir. uralma alatt is nádor volt. Az idegen környezetét támogató Pétert elűző urak 1041-ben ~t választották királlyá. Miután Péter III. Henrik császár támogatását megnyerte, ~ német támadástól félve a császárnak békét ajánlott. Amikor határozott választ nem kapott, betört a birodalom területére. A német ellentámadást lealázó feltételeket tartalmazó béke felajánlásával, sikerült elhárítania. Kormányzása közben széles közszabad tömegekre támaszkodott. Ezért a pozíciójukat már István kir. idején kiépítő előkelők féltették tőle hatalmukat, és az egyház támogatásával összeesküvést szőttek ellene. ~ erről tudomást szerzett és 1043-ban Marosváron (ma: Csanád) véresen megtorolta: sok előkelő összeesküvőt kivégeztetett. Ellenfelei 1044-ben III. Henrik császártól kértek segítséget, ennek csapatai az országba törtek, s ~ Ménfőnél (Győr vm.) júl. 5-én csatát vesztett. Menekülés közben a Tisza vidékén fogták el és meggyilkolták. Később az általa alapított sári (ma Abasár, Heves m.) monostorban temették el. – Irod. Szabó Károly: Péter és Aba (Ért. a tört. tud. oszt. köréből. II. 3. sz. Pest, 1872). – Szi. Szigligeti Ede: Aba (szomorújáték, Pest, 1839); Tóth Kálmán: A harmadik magyar király (színmű, Pest, 1860); Dobsa Lajos: Aba Sámuel (dráma, Bp., 1895); Gabányi Árpád: Sámuel király (dráma, 1896).
