Ábel Jenő
Ábel Jenő (Pest, 1858. júl. 24. – Bp., 1889. dec. 13.): klasszika-filológus, egyetemi tanár, az MTA l. tagja (1882). 1875-től a bp.-i egy. bölcsészeti karán tanult, ahol 1877-ben doktori diplomát szerzett. Ezután hosszabb Ny-európai tanulmányutat tett. 1879-től gimn. tanár Bp.-en. 1883-tól a bp.-i egy.-en a görög filológia rk., 1887-től ny. r. tanára. A bp.-i Philologiai Társaság első titkára, majd az Egyetemes Philologiai Közlöny szerk.-je. Kiemelkedő jelentőségűek a mo.-i humanizmus történetére és a görög epikusok kézirataira vonatkozó kutatásai. Számos antik és reneszánsz kori szöveg tudományos kiadását rendezte sajtó alá. – F. m. Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz. Bp., 1880); Adalékok a humanizmus történetéhez Magyarországon (Bp., 1880); Egyetemeink a középkorban (Ért. a nyelv- és széptud. köréből. VIII. 8. sz., Bp., 1881); A homeroszi Demeter-Hymnusról (Bp., 1885); Analecta nova ad historiam renascentium in Hungaria litterarum spectantia (posztumusz kiadvány Hegedűs István kiegészítéseivel; Bp., 1903). – Irod. Vári Rezső: Emlékbeszéd A. J. felett (Egyet. Phil. Közl. 1890).
