Ábrányi Emil
Ábrányi Emil (Pest, 1850. dec. 31. – Szentendre, 1920. máj. 20.): költő, újságíró, műfordító. Id. ~ Kornél zeneszerző fia. Felesége Wein Margit operaénekesnő, Első verse 1866-ban jelent meg. 1873-tól a Pesti Napló, 1879-től a Magyarország, 1896-tól a Budapesti Napló, 1904-től 1907-ig A Nap belső munkatársa. 1889-ben a keceli kerület ogy.-i képviselőjévé választották függetlenségi programmal. 1876-tól a Petőfi Társ. tagja, majd 1880-90 között másodtitkára. 1885-től a Kisfaludy Társ. tagja. 1885-ben a Koszorú c. hetilap szerk.-je. Verseinek nagy harása volt a századvégi ifjúság körében. Műfordításai ma is klasszikus értékűek, jelentősebbek: Byron; Don Juan (Bp., 1892); Rostand: Cyrano de Bergerac (Bp., 1898); A sasfiók (Bp., 1903). – F. m. Költeményei (Bp., 1876); Újabb költeményei (Bp., 1882); Szabadság, Haza (költemények, Bp., 1888); Márciusi dalok (Bp., 1899); Költeményei (válogatott költeményei. Bp., 1803). – Irod. Gellért Oszkár: Á. E. (Nyugat, 1908); Bodnár Irén: Á. E. (Bp., 1934); Kosztolányi Dezső: Á. E. Írók, festők, tudósok (Bp., 1958); Komlós Aladár: A magyar költészet Petőfitől Adyig (Bp., 1959).
