Ackner Mihály János
Ackner Mihály János (Szászváros, 1782. jan. 25. – Szenterzsébet, 1862. aug. 13.): mineralógus és archeológus, ev. lelkész. A főisk.-t Nagyszebenben végezte, 1805-től Wittenbergben és Göttingenben hallgatott teológiát. Közben bejárta Németo.-ot, Svájcot, Franciao.-ot, Olaszo.-ot, ahol a római emlékeket tanulmányozta, Ennek az útnak eredménye első műve, az Antiqua musei Parisiorum monumenta (Cibinii, 1809). Hazatérése után a nagyszebeni gimn.-ban 13 esztendeig archeológiát és nyelvészetet adott elő. 1821-ben megválasztották Szenterzsébet község lelkipásztorává. 1823-tól behatóan foglalkozott a régészeten kívül ásványtannal és geológiával is. Beutazta egész Erdélyt és gyűjtéséről, kutatásairól számos értékes latin és német nyelvű tudományos értekezést írt. Gazdag ásványgyűjteménye és szakkönyvtára halála után a szász Siebenbürgischer Verein für Naturwissenschaften (Erdélyi Természettudomány Társ.) birtokába került. – F. m. Mineralogie Siebenbürgens, mit geognostischen Andeutungen (Hermannstadt, 1855). Die Colonien und militärischen Standlager der Römen in Dacien, im heutigen Siebenbürgen (Wien, 1875); Die römischen Inschriften in Dacien (Wien, 1865). – Irod. Volker Wollmann: J. M. A.: Leben und Werk (1892).
