Aczél Pál, Acél
Aczél Pál, Acél (Siófok, 1885 – Hamburg, 1949): író, filmrendező. Érettségi után pályafutását íróként kezdte. Két drámája jelent meg Bp.-en 1913-ban: Ecce homo; Lakájok. Az utóbbihoz írt előszóban plágiummal vádolta meg Hajó Sándor írót. 1913-ban megalapította a Thália Filmvállalatot. Híradókat és filmszkeccseket készített. Mint technikai újító is felhívta magára a figyelmet. 1914-től rendezett. Filmre alkalmazta és rendezte Petőfi Sándor Az apostol c. költeményét. A pénz hatalmáról c. filmtrilógiájának csak első része készült el (A pénz) Pallós Sándor rendezésében. 1920. ápr. 23-án Ausztriába emigrált. Itt szövegkönyvírója volt a Casanova első és utolsó szerelme c. filmnek (1920). 1925-ben Franciao.-ba költözött, az Humanité kiadóhivatalában dolgozott, s munkásszínjátszók instruktora volt. Színpadra alkalmazta a Patyomkin cirkáló történetét Eizenstein filmje alapján. 1927-ben Illyés Gyulával tagja lett a Magy. Nyelvű Forradalmi Írók és Művészek Szövetsége francia tagozatának, Nagy Ábellel lefordította John Reed 10 nap, amely megrengette a világot c. riportkönyvét, 1928-ban dramatizálta is. 1935-ben Németo.-ba költözött, visszavonultan élt. – Irod. Botka Ferenc: Kassai Munkás 1907–1937 (Bp., 1959); Nemeskürty István: A képpé varázsolt idő (Bp., 1984); Ábel Péter: Magyar csillagok idegen égen (kézirat).
