Agárdi Ferenc
Agárdi Ferenc (Bp., 1898. máj. 24. – Bp., 1969. febr. 12.): orvos, újságíró, művelődéstörténész. Középiskolás korában tagja volt a Galilei Körnek. A Tanácsköztársaság idején a Közoktatásügyi Népbiztosság ifjúmunkás osztályának munkatársa. 1920-ban Bécsbe emigrált, ott szerezte meg orvosi diplomáját. Ugyancsak ott ismerkedett meg Nagy Lajossal és József Attilával, akikkel később Mo.-on is baráti kapcsolatban állt. 1930-ban hazatért és munkatársa lett a 100%, a Társadalmi Szemle, majd a Gondolat c. folyóiratoknak. Politikai tevékenysége miatt 1933-ban rendőri felügyelet alá helyezték. 1945 után a Friss Újság (1947 – 51), majd a Szabad Ifjúság (1952 – 57) munkatársa. Marxista szemléletű művelődés- és hadtörténeti tanulmányai, esszéi jelentek meg a folyóiratokban. – F. m. A svábok bejövetele (Bp., 1946); Régi magyar világjárók (Borsody-Bevilaqua Bélával, Bp., 1954); A nagyvilág magyar vándorai (Bp., 1955); Hamis tanúk, taláros bűnösök (összeállítás, Bp., 1955); Magyarok a cári Oroszországban (Bp., 1955). – Irod. Rónai Mihály András: Katedrai búcsúztató helyett (Népszabadság, 1969. febr. 15.); A. F.-ről (Népszabadság, 1972. jan. 9.); Tamás Aladár: A 100% (Bp., 1977). – Szi. Hollós Korvin Lajos: Hátsólépcső (r., Bp., 1945), Németh Andor: József Attila élete és kora (Bp., 1948); Lázár Vilmos: Egy emlékirat lapjaiból (Visszaemlékezések, Bp., 1976).
