Aggházy Károly
Aggházy Károly (Pest, 1855. okt. 30. – Bp., 1918. okt. 8.): zeneszerző, zenepedagógus, zongoraművész. Bartalus István, Zapf Antal, Feigler Géza, majd Bécsben feltételezhetően A. Bruckner tanítványa. 1875-ben a bp.-i Zeneak.-n Liszt Ferenctől tanult. 1879-ben Párizsban, majd Londonban, 1881-ben Algírban Hubay Jenővel hangversenyezett. 1881–83 között a Nemzeti Zenede tanára, 1882-ben Erney Józseffel a Harmónia c. zenei folyóiratot szerk. A berlini Stern-féle, majd Kullak-féle konzervatóriumban tanított. 1889-ben visszautasította Cincinnatiba való meghívását, mert Trefort Ágoston kultuszmin. a bp.-i Zeneak.-n tanszéket kínált számára. Mivel kinevezése elmaradt, a Nemzeti Zenedében és a Zenekedvelők Egyesületében vállalt zongoratanári állást. 1891–92-ben az Operában korrepetitor. 1898-tól a Nemzeti Zenede kamarazene tanszékét is vezette. 1902–1903-ban Svájcban koncertezett. 1891-ben az elsők között figyelt fel a 10 éves Bartók Béla tehetségére. – M. Suite hongroise; Maritta, a korsós madonna (opera, 1897); Gyászhangok II. Rákóczi Ferenc emlékére (1905) ; Rákóczi (szimfonikus énekköltemény, 1907); zongoradarabok, dalok, kórusművek. – Irod. Hubay Jenő: A. (Zeneirod. Szle, 1895); Papp Viktor: A. (Zenekönyv, 1944); Bónis Ferenc: A. K. emlékezete (Muzsika, 1959. 3. sz.).
