Ágoston Péter
Ágoston Péter (Zsombolya, 1874. márc. 25. – Párizs, 1925. szept. 6.): jogtudós, egyetemi tanár, miniszter, radikális, majd szociáldemokrata politikus. 1901-től a nagyváradi jogak.-án tanár (1903-tól egy.-i magántanári képesítéssel). Az I. világháború előtt a Világ, a Népszava, a Huszadik Század és a Szocializmus cikkírója, az 1918. okt.-i polgári forradalom után a nagyváradi Nemzeti Tanács elnöke, majd Bihar vm. kormánybiztos-főispánja, 1919. jan. 1-től Bp.-en egy.-i tanár, febr. 20-tól márc. 20-ig a Berinkey-kormány belügyi államtitkára. A Magyar Tanácsköztársaság idején külügyi népbiztoshelyettes. Diplomáciai tevékenysége során közeledést keresett az antanthatalmakhoz, Bécsben és Bp.-en tárgyalt az antant megbízottaival, számukra elfogadható kormány alakításáról. Az 1919. aug. 1-én alakult Peidl-kormány külügymin.-e aug. 6-ig, 1919. nov. 15-én letartóztatták és a népbiztosperben (1920. dec.) halálra ítélték. A fogolycsere-akció során az SZU kiváltotta; 1922. febr.-ban Moszkvába került, innen 1924-ben Londonba, majd Párizsba ment. Jogtörténeti és történeti műveiben megkísérelte alkalmazni – ha vulgárisan is – a történelmi materializmus elveit. A gazdasági tényező hangsúlyozása a m. nagybirtokos osztály történeti szerepének bemutatása során előrelépést jelentett a m. történeti gondolkodás fejlődésében. Rab Pál néven fordított Engels, K. Kautsky, F. Mehring és A. Bebel műveiből. A. P. és drap aláírást is használt. – M. A tulajdonjog alaptanai (Bp., 1903); A munka rabsága (Nagyvárad, 1909); A magyar világi nagybirtok története (Társad. tud. Kvtár Új sorozat, Bp., 1913); A mi útjaink (Nagyvárad, 1916); A háború okozói (Munkás kvtár 26. sz. Bp., 1919). – Irod. Gábor Sándorné: Böhm Vilmos, bécsi magyar követ jelentései a Peidl-kormányhoz és Á. P. külügyminiszterhez (Párttört. Közl., 1960. 4. sz.); Horváth Zoltán: A magyar századforduló (Bp., 1961); Márkus László: A szociáldemokrata történetfelfogás fejlődéséhez. A kezdetektől 1918-ig (Bp., 1963).
