Alföldi András
Alföldi András (Pomáz, 1895. aug. 27. – Princeton, USA, 1981. febr. 12.): régész, ókortörténész. 1913-ban érettségizett, majd a bp.-i tudományegy.-en szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust 1918-ban. 1923-tól 1932-ig a debreceni egy.-en, 1932-től 1947-ig a bp.-i tudományegy.-en adott elő archeológiát. 1947-ben Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le. 1952-től 1956-ig a berni egy.-en, majd Bazelben volt egy.-i tanár. Ezután a princetoni egy. meghívására az USA-ba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egy.-i tanárként működött, és ókortörténeti kutatásokkal foglalkozott. 1949-től 1955-ig a Dissertationes Berneuses, 1955-65-ig az Antiquitas c. lapot szerk. Tagja volt a pápai archeológiai akad.-nak, valamint a francia, az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akad.-nak. 1960-ban a Premio Cintori di Roma díjjal tüntették ki. – F. m. A gót mozgalom és Dácia feladása (Bp., 1930); Epigraphica (Pécs, 1935); Ein neues Verfahren für die Reproduktion (Berlin, 1939); Dákok és rómaiak Erdélyben (Bp., 1940); Az utolsó nagy pannon császár (Bp., 1946); The Conversation of Constantine and Pagan Rome (Oxford, 1948); A Conflict of Ideas in the Late Roman Empire (Oxford, 1952); Studien über Caesars Monarchie (Lund, 1953); Die trojanischen Urahnen der Römer (Basel, 1957); Early Romeandthe Latins (Ann Arbor, 1965); Die Hilfstruppen der römischen Provinz Germania inferior (Düsseldorf, 1968); Fasti Hispanienses Senator (Wiesbaden, 1969); Caesarin 44 v. Chr. (Bonn, 1971); Octavians Aufstrieg zur Macht (Bonn, 1976); Das frühe Rome und die Latiner (Darmstadt, 1977). – Irod. Mócsy András: A. A. (Archeol. Értesítő, 1981. 2. sz.); Fitz Jenő: Megemlékezés A. A.-ról (Numizmatikai Közlöny, 1981–1982); Balogh Gyula: A. A. emlékezete (Magy. Nemzet, 1989. márc. 8.).
