Andrád Sámuel
Andrád Sámuel (Ikafalva, 1751 – Sepsiszentgyörgy, 1807. aug. 31.): orvos, író, anekdotagyűjtő. Enyeden és Kolozsvárott tanult. Bécsben orvosi oklevelet szerzett és ott lett gyakorló orvos is. 1786 után Sepsiszentgyörgyön telepedett le. Magyar és latin nyelvű alkalmi versei részben a korabeli lapokban, részben önálló nyomtatványokban jelentek meg. Számos anekdotát ő jegyzett fel először irodalmunkban, könyve az első magyar anekdotagyűjtemény. Természettudományos érdeklődését Leg-első virágos kert 1793-ra (Bécs, 1793) c. munkája is bizonyítja. – M. Elmés és mulatságos rövid anekdoták (I–II. Bécs, 1789–90); A magyar Democritus életének délig való része (Bécs, 1791); A magyar szóllásnak módjáról (Bécs, 1791). – Irod. Balogh István: A. S. (Sepsiszentgyörgy, 1907.); (Bp., 1898); Útmutató a foghúzásban (Bp., 1902); A fogtechnikusügy rendezéséről (Bp., 1920).
