András Sándor
András Sándor (Lugos, 1899. júl. 1. – Eisenstadt, Ausztria, 1985. nov. 27.):katonatiszt, repülő vezérőrnagy. 1926-ban érettségizett, majd bevonult katonának. Az olaszo.-i fronton harcolt. A háború után felvételt nyert a Ludovika Akad.-ra, ahol 1920. aug. 20-án hadnaggyá avatták. Csapattiszti, majd 1929-től vezérkari szolgálatot teljesített. 1942–43-ban ezredesként a Légierő vezérkari főnöke. Az 1944-es fegyverszüneti tervek kapcsán Horthy Miklós bizalmasai közé tartozott. A háború végén gyaloghadosztály-parancsnok. Szovjet hadifogságából a debreceni ideiglenes kormány kikérésére a Honvédelmi Min.-ba került mint vezérőrnagy. 1946-ban a Magy. Közösség koncepciós perének negyedrendű vádlottjaként állították bíróság elé. Halálra ítélték, majd az ítéletet tíz évi kényszermunkára változtatták. Résztvevője volt 1956 okt.-ében a váci börtönből való kitörésnek. A forradalom és szabadságharc leverése után Kanadába emigrált; 1978-ban tért vissza Európába, az ausztriai Eisenstadtban telepedett le. – Irod. Kis András: A Magyar Közösségtől a Földalatti Fővezérségig (Bp., 1969); Magyar Szárnyak (15. sz. Oshawa, Kanada, 1986); Szakály Sándor: A magyar katonai elit 1938–1945 (Bp., 1987); Gosztonyi Péter: Tábornokok, politikusok, besúgók (Irodalmi Újság, Párizs, 1988: sorozat); Fehérváry István: Börtönvilág Magyarországon (Bp., 1990).
