Angyal Endre
Angyal Endre (Pozsony, 1915. szept. 25. – Pécs, 1976. márc. 28.): irodalom- és művészettörténész. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. bölcsészkarán végezte, s a müncheni és a firenzei egy.-en tanult tovább. 1940-ben óraadó tanár volt Bp.-en és Pécsett. Német filológiával foglalkozott; a germán és román nyelvek mellett elsajátította a szláv nyelveket is. 1958-tól tanársegéd a KLTE szlavisztikai csoportjában, társszerk.-je a Slavica c. debreceni évkönyvnek. 1968-1975 között tudományos munkatárs az MTA Dunántúli Tudományos Intézetében Pécsett. A barokk színjátszással, az udvari kultúrával kezdett foglalkozni; kutatásainak területe ezután különösen a K-európai reneszánsz és barokk művelődéstörténet, a m. és a szomszédos szláv népek kultúrájának kölcsönkapcsolata. – F. m. Theatrum mundi (Bp., 1938); Udvari kultúra, udvari költészet (Kolozsvár, 1944); Barock in Ungarn (Bp.-Leipzig-Milano, 1948); A reneszánsz és a barokk Kelet-Európában (Bp., 1961); Kelet-Európa művészete a 18.–19. sz.-ban (Bp., 1961); August Pavel (Debrecen, 1961); Die slawische Barockwelt (Leipzig, 1961; Varsó, 1972); Paul Josef Šafarik (Debrecen, 1962); Dobrović az ember, művész és politikus (Pécs, 1968); Magyar-horvát kapcsolatok a historiográfiában (Bp., 1970); Nagyszombat (Trnava) et la culture baroque européenne (Baroque, 1976. 8. sz.). – Irod. Gyenis Vilmos: A. E. (Irod. tört., 1976. 2. sz.); Sziklay László: A. E. (Irod. tört. Közl., 1976. 4. sz.). – Szi. Csorba Győző: A. E. (vers, Jelenkor, 1976. 7-8. sz.).
