Angyal István
Angyal István (Magyarbánhegyes, 1928. okt. 14. – Bp., 1958. dec. 2.): építésvezető. Szüleivel együtt Auschwitzba deportálták; egyedül ő tért haza. A bp.-i egy.-en m.–történelem szakos tanárnak készült. 1950-ben Lukács György megítélésében ellentétbe került Andics Erzsébettel, kizárták a bölcsészkarról. Lakatos, majd Duna pentelén vasbetonszerelő volt, 1953-tól a fővárosban a Bp.-i Útfenntartó Vállalatnál építésvezetőként dolgozott. 1956. okt. 23. után a Tűzoltó utcai felkelőcsoport vezetője volt Csongovai Peer Olaf filmrendezővel és Szirmai Ottó rádiódramaturggal. Mindhárman kommunista világnézetűnek vallották magukat. A szovjet hadsereg nov. 4-i inváziója után nov. 8-ig folytatták a fegyveres ellenállást. Utána ~ a Péterfy Sándor utcai kórház pincéjében ellenállásra buzdító röplapokat állított elő, részt vett a munkástanácsok és az Írószövetség számára készülő felhívások megszövegezésében. Nov. 16-án letartóztatták. Ellenforradalmi tevékenység vádjával halálra ítélték és a Bp.-i Gyűjtőfogház udvarán felakasztották. A siralomházból Eörsi István íróhoz írt levelét a Beszélő c. szamizdat folyóirat közölte (1978 1. sz.). – M. Önvallomásai (Eörsi István előszavával, Bp., 1991). – Irod. Eörsi István: Emlékezés a régi szép időkre (Bp., 1989); Lukácsy András: Egy kommünár a huszadik századból. A. I. életútja Auschwitztól (Kapu, 1989. 10. sz.); Lukácsy András: Felismerem-e A. L-t? Levelek A. I. fiának Németországba (Bp., 1990); Kovács Sándor Iván: Babits-kötet a siralomházban (Népszabadság, 1991. okt. 26.); Kertész Ákos:. A. I. 1956-os mártír életéből (Magy. Nemzet, 1991. jún. 3.); Eörsi László: A Tűzoltó utcai fegyveres csoport a forradalomban (1956-os Intézet Évkönyve, 1992).
