Angyal Pál
Angyal Pál (Pécs, 1873. júl. 12. – Bp., 1949. jan. 18.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1909, r. 1930). 1898–1912-ben a pécsi joglíceum tanára (büntetőjog, jogbölcselet), 1900-tól a bp.-i egy.-en magántanár, 1912-től 1944-ig a bp.-i egy. tanára, 1933–34-ben az egy. rektora. Büntetőjogot és eljárásjogot adott elő, egyidőben helyettesített a jogbölcseleti tanszéken (1920–28). Mint büntetőjogász elvileg a klasszikus büntetőjogi iskola híve. Fiatalabb korában számos modern jogintézmény (fiatalkorúak feletti bíráskodás, patronázs-intézmény stb.) pártfogójaként lépett fel. Részt vett a büntetőjogi kodifikációban, jelentős része volt Az állam és társadalmi rend hatályosabb védelméről c. 1921. évi III. törvény tervezetének elkészítésében, amely büntethetővé tette a forradalmi mozgalomhoz való puszta tartozást. Isaák Gyulával kiadta a büntetőtörvénykönyv magyarázatát (1937). Büntetőjogi tankönyvei, ill. kézikönyvei hosszú időn át voltak használatban. 1920-tól 1944-ig a Magyar Jogi Szemle c. konzervatív irányzatú szakfolyóirat szerk.-je, 1939-től a M. Jogászegylet elnöke volt. – F. m. A magyar büntetőjog kézikönyve (I–XXI. Bp., 1927–43); Anyagi és alaki büntetőjog (I–II. Degré Miklóssal és Zehery Lajossal, Bp., 1927); Fiatalkorúak és a büntetőnovella (Bp., 1912); Szociológia (Bp., 1924); A bölcseleti jog jegyzete, utóbb: A jogbölcsészet alaptételei (Bp., 1926). – Irod. Büntetőjogi tanulmányok A. P. 60. évfordulójának emlékére (A. P. életrajz és bibliográfia, Bp., 1933); A. P. breviárium (Bp., 1938).
