Antal Géza
Antal Géza (Tata, 1866. márc. 17. – Pápa, 1934. dec. 30.): ref. püspök, teológiai író. Pápán, Utrechtben és Berlinben tanult teológiát. Pápán 1888-tól a ref. főgimn., 1898-tól a ref. teológiai főisk. tanára. 1905–06-ban hosszabb időt töltött az USA-ban a kivándorolt magyarok helyzetének tanulmányozásával. 1919 őszétől Hollandiában tartózkodott néhány évig, ahol előadásaival és publicisztikai tevékenységével a holland–magyar barátság kimélyítésén fáradozott. 1924-től a dunántúli ref. egyházkerület püspöke és ugyanakkor komáromi ref. lelkész. 1910–18-ban nemzeti munkapárti programmal ogy.-i képviselő. Képzett közgazdász, különösen a bankkérdések terén. Tisza Istvánnal szemben a választójog kiszélesítése és titkossága mellett foglalt állást. 1927-től felsőházi tag. Saját költségén építtette meg egyházkerülete levéltárát, végrendeletében vagyonát és könyvtárát a pápai ref. főisk.-ra hagyta. Vallásbölcseleti és történeti tanulmányokkal foglalkozott, amelyek m., német és holland folyóiratokban jelentek meg. Felesége: Adel Opzoomer holland írónő hollandra fordította Az ember tragédiáját. Kiadta a bécsi holland követek 1680-1720. évi jelentéseinek gyűjteményét. – F. m. Die holldädische Philosophie im XIX. Jahrhundert (Utrecht, 1888); Fichte és az ethicizmus az újabb vallásbölcsészetben (Pápa, 1891); Az amerikai magyarság jövője nemzeti szempontból (Pápa, 1908); A gályarabszabadító De Ruyter Mihály (Bp., 1911); Het dagboek van een Hongarsch student (s’Gravenhage, 1922). – Irod. Pongrácz József: A. G. irodalmi munkássága (Pápa, 1929); Pongrácz József: A. G. püspök (Pápa, 1935).
