Antal István
Antal István (Kenderes, 1896. febr. 18. – Bp., 1975. okt. 11.): politikus, miniszter. Az I. világháborúban hadnagy volt. Tanulmányait a bp.-i tudományegy. jogi karán végezte, 1920-ban avatták doktorrá. Közben 1918-ban az Egyetemi Kör elnöke, a katonadiákok mozgalmának vezetője volt. A polgári demokratikus forradalom után megszervezte a jobboldali Piros-Fehér-Zöld Blokkot. A Tanácsköztársaság idején Szegeden Gömbös Gyula mellett, majd a miniszterelnökség sajtóosztályán dolgozott. 1920-ban megalakította a Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetségét (MEFHOSZ), melynek első elnöke volt. Bp.-en ügyvédi irodát nyitott. A Szózat c. jobboldali napilap vezércikkírója volt. A Gömbös-kormány idején a miniszterelnökség sajtóosztályát vezette (1932–35). Igazságügymin.-i államtitkár (1935–36); ogy-i képviselő a Nemzeti Egység Pártja (1935–39) s a Magyar Élet Pártja programjával (1939–44). Ismételten igazságügymin.-i államtitkár (1938–42), részt vett az első és a második zsidótörvény kidolgozásában. Nemzetvédelmi propaganda min. (1942. ápr. 17.–1944. márc. 22)., igazságügymin. (1944. márc. 22.–aug. 29.), egyidejűleg vallás- és közoktatásügyi min. (1944. márc. 22.–aug. 29.). 1944. okt. 15. után a Gestapo letartóztatta, miután képviselői mandátumáról lemondott, szabadlábra helyezték. 1944 végén Németo.-ba távozott, az amerikaiak hazahozták (1945. okt.). Háborús és népellenes bűnökért a népbíróság golyó általi halálra ítélte (1946. ápr. 5.), majd köztársasági elnöki kegyelem folytán életfogytiglani börtönbüntetést kapott. Közkegyelemmel szabadult (1960). – Irod. Kis András: A magyar közösségtől a földalatti fővezérségig (Bp., 1969); Teleki Éva: Nyilasuralom Magyarországon (Bp., 1974); Márkus László: Kormányzati erők a bethleni uralmi koncepció szolgálatában (Történelmi Szle, 1971. 3 – 4. sz.).
