Antal István
Antal István (Bp., 1909. jan. 27. – Bp., 1978. szept. 25.): zongoraművész, főiskolai tanár, Liszt-díjas (1954), érdemes művész (1955). ~ Márk fia, ~ János öccse. 1925-ben került a bécsi Zeneak.-ra, ahonnan diplomája megszerzése után Berlinbe ment, Leonid Kreutzer tanítványaként ott végezte el a művészképzőt. 1937-ben tért vissza Bp.-re; Strasser Istvántól és Weiner Leótól tanult formaelemzést és zeneszerzést. 1945-től a Nemzeti Zenede, 1948-tól haláláig a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főisk. tanára volt. Tíz éves korától koncertezett, első bemutatkozó szólóestjét 1937-ben a bp.-i Vigadó nagytermében adta. Számos nemzetközi versenyen és turnén vett részt. Repertoárján Bach, Beethoven, Schubert, Liszt Ferenc, Bartók Béla és új m. zongoraművek szerepeltek. Ő mutatta be Molnár Antal Szvitjét, Szervánszky Endre Szonatináját, Kadosa Pál III. zongoraversenyét, Sugár Rezső Hegedű-zongora szonátáját, Horusitzky Zoltán zongoraversenyét. Nemzetközi zenei versenyek zsüritagja, a bp.-i Liszt Társaság alapító tagja, a bécsi és varsói Chopin Társaság tagja volt. Művészi játékát számos m. és külföldi hanglemez őrzi. 1946-ban Polonia Restituta lovagkeresztjével tüntették ki. – Irod. Kerényi Mária beszélgetése A. I.-nal (Muzsika, 1970. 2. sz.); Molnár Antal: A. I. tanulókoráról (Muzsika, 1978. 12. sz.).
