Apáthy István
Apáthy István (Hidja, 1829. aug. 19. – Bp., 1889. dec. 4.): jogász, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1873, r. 1884). Piarista növendékpap volt, majd az 1848–49. évi forradalom és szabadságharcban tüzértiszt, ezután végezte el a jogot. 1859-től Pesten ügyvéd volt, 1870-től a pesti egy.-en a kereskedelmi és váltójogi tanszék ny. r. tanára. 1881–82-ben az egy. lektora. A kereskedelmi és váltójog egyik legelső tudományos hazai művelője, jelentősen közreműködött a kereskedelmi jognak a 70-es években a klasszikus kapitalizmust tükröző, legnagyobbrészt német mintára készült kodifikációjában (kereskedelmi törvénykönyv – 1875 XXXVII. tc., váltótörvény 1876: XXVII. tc., csődtörvény – 1881: XVII. tc.). Elkészítette a magánjogi törvénykönyv első tervezetének kötelmi jogi részét (1885). 1878-tól ogy.-i képviselő volt. M. Váltójogtan (Pest, 1869); Magyar váltójog (Pest, 1871); A magyar kereskedelmi törvénykönyv tervezete (I–II. Bp., 1872); A magyar csődtörvény tervezete (I–II. Bp., 1874); A kereskedelmi jog (Bp., 1872; az MTA nagyjutalmát kapta 1877-ben érte); A tételes európai nemzetközi jog (Bp., 1878); A magyar csődjog rendszere (I–II. 1887–88). – Irod. Matlekovits Sándor: emlékbeszéde (MTA Emlékbeszédek. VI. 12. Bp., 1891); Hoff György: Jogi professzorok emlékezete (Bp., 1935).
