Apáti Miklós
Apáti Miklós (Debrecen, 1662. jan. 4. – Debrecen, 1724. dec. 24.): filozófiai és teológiai író, ref. lelkész. Tanulmányait szülővárosában kezdte, majd 1685-ben külföldön, holland egy.-eken folytatta. 1689-ben hazatért, magával hozta Tótfalusi Kis Miklós Amszterdamban kinyomtatott könyveit. Mo.-on először Galambos Ferencnél udvari lelkész, majd több községben lelkészkedett, végül 1721-től Debrecen lelkipásztora. A teológiában Coccejus, az egyházigazgatási elvekben Amesius, a filozófiában Descartes követője volt. Foglalkozott az orvostudományokkal is. – M. Disputatio theologico-critica tripartita naturae. Urim et Thummim (I–III., Lugduni Batavorum, 1686); Disputatio theologica de virga Mosis (Lugduni Batavorum, 1687); Vita triumphans civilis (Amstelodami, 1688). – Irod. Turóczi-Trostler József: Magyar cartesianusok (Bp., 1933); Bán Imre: Adatok A. M. életrajzához (Filoz. Közl. 1958); Mátrai László: Régi magyar filozófusok. XV–XVII. század (Bp., 1961); Tordai Zádor: A magyar kartezianizmus vázlata (Magy. Fil. Szle, 1962. 1. sz.).
