Arany A. László, Anzelm
Arany A. László, Anzelm (Betlér, 1909. szept. 19. – Rozsnyó, 1967. okt. 13.): nyelvész, a modern magyar nyelvészet jelentős művelője, a szlovák nyelvjáráskutatás egyik megalapítója. A pozsonyi egy.-en 1931–35-ben filozófiát, m. és szláv nyelvészetet tanult. 1935-től a pozsonyi egy. Dialektológiai Intézetének a vezetője, ezzel egyidőben a pozsonyi szlovák reálgimn.-ban, majd a pozsonyi gimn.-ban, ill. a kereskedelmi főisk.-n tanított. 1943-tól a Szlovák Tudományos Akadémia kutatója volt. A Szlovák Államban a m. kulturális élet egyik vezéralakja (1939–44), a Szlovákiai Magy. Közművelődési Egyesület (SZMKE) vezetőségi tagja, az egyesület néprajzi kutatócsoportjának vezetője. Szerk. a Szlovákiai Magyar Közleményeket. 1945 után politikai szereplése miatt elvesztette állását és kiszorult a tudományos életből. 1946-tól kiadóvállalati alkalmazott volt. 1949-től visszavonultan élt Rozsnyón. M. és szlovák nyelvjáráskutatással, a m.-szlovák kétnyelvűség vizsgálatával, a mai m. nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti történetével foglalkozott. Magas színvonalú általános nyelvészeti tanulmányokat tett közzé. Társszerzővel elkészítette az első szlovák strukturális (modern) grammatikát. Szakterülete volt még az elméleti fonológia, valamint a m. néprajz és művelődéstörténet. Kéziratban fennmaradt szlovákiai m. népköltési gyűjteménye. Bányatörténeti művei is megjelentek. – F. m. A szlovákiai magyarság néprajza (Pozsony, 1941); Kolon nyelvjárásának fonológiai rendszere. Bevezetés a szerkezeti nyelvjárástanba (Pozsony, 1944); Gramatika jazyka slovenského (J. Orlovskyval; Bratislava, 1946); The phonological system of a Hungarian dialect. An introduction to structural dialectology (Bloomington-The Hague, 1967). – Irod. Szépe György: A. A. L. (Nyelvtud. Közl., 1970. 1. sz.).
