Aranyossi Pál
Aranyossi Pál (Szentendre, 1887. aug. 4. – Bp., 1962. szept. 18.): újságíró, fordító. A 20. sz. elején a szociáldemokrata sajtó, valamint a Nagyváradi Napló, Pesti Napló, a Világ munkatársa. 1918-ban a KMP tagja s a Vörös Újság külpolitikai rovatának munkatársa lett. 1920-tól Olaszo.-ban, Ausztriában, Svédo.-ban, Németo.-ban, majd Párizsban tevékenykedett. A l’Humanité-ben és a Regards-ban jelentek meg cikkei, az utóbbinak felelős szerk.-je is volt. Franciao.-ban szoros kapcsolatban volt Károlyi Mihállyal. Személyes barátság fűzte Henri Barbusse-höz. Bölöni Györggyel közösen alapították a Monde kiadó magyar részlegét. 1941-ben hazatért és részt vett az MKP illegális munkájában. 1945 után a Szabadság szerkesztőségében, majd két évig a Jövendő szerk.-jeként dolgozott. 1947-től 1950-ig a Magyar Újságírók Orsz. Szövetségének (MUOSZ) főtitkára, nyugdíjba vonulása előtt a prágai Telepress szerk.-je volt. Prince 277 és Casanova Párizsban c., több nyelvre lefordított regényei mellett számos művet fordított (többek között V. Hugo és A. France műveit). Felesége Aranyossy Magda újságíró. – M. A mezítlábas ármádia (Századok és tanulságok, Bp., 1946); Nyugati hadjárat 1939–40 (Bp., 1948); A mai Bulgária (Bp., 1949); Ki ölte meg Montesi Vilmát (regényes életrajz, Bp., 1956). – Irod. A. P. (Párttört. Közl., 1962. 4. sz.); Nemes György: Búcsú A. P.-tól (Élet és lrod. 1962. 38. sz.); Dezsényi Béla: A. P. emlékezete (Magy. Könyvszle, 1963. 1–2. sz.).
