Arató Emil
Arató Emil (Lugos, 1885. nov. 17. – Bp., 1978. ápr. 30.): orvos, sportorvos. Tanulmányait a bp.-i tudományegy.-en kezdte, katonai szolgálata idején a lembergi egy.-en folytatta, és a bp.-i tudományegy.-en fejezte be, ahol 1918-ban kapott orvosi oklevelet. 1902-ben az MSZDP tagja lett, 1907-ben a lugosi, majd a Krassó-Szörény vm.-i pártszervezet titkára és a Szocialista Diákmozgalom egyik vezetője, 1910-ben az MSZDP Bp.-ferencvárosi szervezetének alelnöke volt. A Galilei Kör, valamint 1918–19-ben a Biztosító Pénztári Orvosok bp.-i bizottságának tagja volt. A Tanácsköztársaság idején az orvosok szakszervezetében tevékenykedett. 1920-tól kapcsolatban volt a KMP-vel és Stromfeld Aurél oldalán részt vett az MSZDP baloldali ellenzékének munkájában. A Munkás Testedző Egylet (MTE) orvosa, az úszószakosztály elnöke volt. 1924-től az Alkohol Ellenes Munkás Szövetség alapító elnöke. A munkás turizmus, a Gödi Fészek egyik kezdeményezője, a Magyarországi Vörös Segély egyik orvosa. 1925-től az MSZDP III. ker.-i szervezetének titkára. 1945 után az MKP-ban tevékenykedett, az Orsz. Testnevelési Tanács tagja, 1947-től az Orsz. Sportorvosi Intézet ig.-ja, majd a Bp.-i Testnevelés és Sportegészségügyi Intézet ig. főorvosa 1961-ig, nyugdíjazásáig. Szerk. a Munkás Sport- és Egészségügy, majd a Munkáskultúra c. folyóiratokat. 1967-ben elsőként részesült a Sportorvosi Társaság Dalmady Zoltán emlékérmében. – Irod. A. E. (Testnev. Sporteügyi. Szle, 1976. I. sz.); A. E. (Alkohológia, 1978. 2. sz.); A. E. (Testnev. Sporteügyi Szle, 1978. I. sz.); A. E. (Orv. Hetil., 1978. aug. 20.).
