Arma, Paul, Pál, (Weinhaus Pál)
Arma, Paul, Pál, (Weinhaus Pál) (Bp., 1905. okt. 22. – Párizs, 1987. dec. 2.): magyar származású francia zeneszerző, zongoraművész, zene-etnológus és képzőművész. Zenei tanulmányait a bp.-i Zeneak.-a végezte, ahol 1925–26-ban a Budapesti Zongoratriótagja; 1924 és 1930 között Európábanés az USA-ban hangversenyezett mint zongoraművész. Előadásokat és vitaesteket rendezett amerikai egy.-eken a modern zene fejlődéséről. 1931-től a dessaui Bauhausban tanított, ugyanakkor festeni, mintázni kezdett. Berlinben és Lipcsében kórus- és zenekarvezető volt, a fasiszták letartóztatták, de sikerült Franciao.-ba szöknie. Párizsban telepedett le. Részt vett a francia ellenállásban; 1945 után 24 éven át zenei munkatársa volt a párizsi rádiónak. A francia rádiónál alapítója és ig.-ja volt a Loisirs Musicaux de la Jeunesse-nek (1936-40), az 1950-es évektől a RTF musique concrète csoportjával dolgozott együtt. – Gyűjtött francia népdalokat, az Ellenállás dalait (1600 dal) és amerikai néger spirituálékat. Hosszú pályafutása alatt 303 számozott opusz került ki műhelyéből; elsősorban avantgárd zeneszerzőként jelentős, de írt didaktikus darabokat és népdalfeldolgozásokat is. Bp.-en 1984-ben a Vigadó Galériában volt kiállítása Mozgás a mozgásban címmel, s egyben hangversenyt is rendeztek szerzeményeiből. 1986 végén a párizsi Magy. Intézetnek ajándékozta három fémplasztikáját. A francia állam a Becsületrend lovagi fokozatával, a képzőművészeti és irodalmi érdemrend tiszti fokozatával ismerte el tevékenységét. Hetvenötödik születésnapja alkalmából itthon a Magyar Népköztársaság Zászlórendjével tüntették ki. – F. m. Zongoraverseny (1939); Suite de danses (1940); Chants du silence (11 dal, 1942–44); Gerbe hongroise (1943); Versenymű (1949); Harminchat francia népdal (Bp., 1949); Szimfónia (1950); 31 instantanés (1951); Cantate de la terre (1952); Versenymű kórusra és szólókra (1954); Cantata de camera (1957); Polydiaphonie (1962); Structures variées (1964). Számos kamarazenei, zongoradarab s elektronikus mű szerzője. – Irod. Propos impromptu: P. A. (Courir musical no. 45, 1974); Elhunyt A. P. (Népszabadság, 1987. dec. 4.).
