Asbóth Oszkár
Asbóth Oszkár (Újarad, 1852. aug. 10. – Bp., 1920. aug. 24.): nyelvész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1892, r. 1907). Tanulmányait Bp.-en kívül Lipcsében, Berlinben és Göttingenben végezte, ott szerzett bölcsészdoktori oklevelet 1875-ben. Több alkalommal (1882, 1889) tanulmányutat tett Oroszo.-ban. A bp.-i egy. bölcsészeti karán a szláv nyelvészet és irodalom helyettes (1882–85), rk. (1885–92), végül ny. r. tanára (1892–1919). A Tanácsköztársaság után állásából elbocsátották. 1907-től 1917-ig a Nyelvtudomány c. folyóirat szerk.-je. A mo.-i szlavisztika, ezen belül az orosz nyelvtudományi kutatás megalapozója. A m. nyelv szláv jövevényszavainak kutatása terén úttörő érdemeket szerzett. A szláv nyelvtudomány körébe tartozó értekezései különböző m. és német szakfolyóiratokban jelentek meg. – F. m. Die Umwandlung der Themen im Lateinischen (Göttingen, 187S); Szlávság a magyar keresztény terminológiában (Bp., 1884); Gyakorlati orosz nyelvtan (Bp., 1888); Kurze russische Grammatik (Leipzig, 1889); Russische Chrestomatie für Anfänger (Leipzig, 1890); A hangsúly a szláv nyelvekben (Bp., 1891); Szláv jövevényszavaink (I. Bp., 1907). – Irod. Alföldi Mihály: A. O. (Magy. Nyelvőr, 1920); Angyal Endre: A. O. 1852–1920 (Magy. Nyelvőr, 1952. 6. sz.).
