Asztalos Sándor
Asztalos Sándor (Tiszalök, 1919. okt. 15. – Bp., 1970. máj. 25.): költő, zenekritikus és esztéta, József Attila-díjas (1952). Klasszika-filológiát tanult a debreceni tudományegy.-en, ahol később tanársegéd lett. 1945 után kultúrtanácsnok Debrecenben, 1950-ben Bp.-re került és a Népművelési Min. zenei osztályát vezette. Ekkor doktorált zeneesztétikából. 1951-től a Magyar Nemzet kulturális rovatát vezette, 1957-től haláláig a Muzsika c. folyóirat főszerk.-je. Számos hazai és külföldi tudományos és kulturális szervezet tagja és tisztviselője volt. Verseket is írt. Népszerűek zenészekről írt életrajzai. – F. m. A szabadságharc fővárosa, Debrecen (szerk., Debrecen, 1948); Szabad életünk törvényei (költemény, Bp., 1950); Biró Lajos, a nagy magyar utazó (Bp., 1953); Mitra (költemény, Bp., 1951); Az élet hőse (versciklus, Bp., 1953); Verdi (Muzsika, 1963. 10. sz.); Musikliveti Ungarn (Stockholm, 1968); Útinapló (Bp., 1968). – Irod. Raics István: Gyászbeszéd (Muzsika, 1970. 7. sz.); Koczogh Ákos: Búcsú A. S.-tól (Muzsika, 1970. 7. sz.).
