B. Szabó István
B. Szabó István (Békés, 1893. márc. 28. – Békés, 1976. dec. 28.): gazdálkodó, kisgazdapárti politikus, miniszter. A középisk. négy osztályát Békésen végezte. Az I. világháború idején orosz hadifogságba esett. 1919-ben tért haza. A család 80 holdas birtokán gazdálkodott s bekapcsolódott a helyi közéletbe. A húszas évek második felétől a Kisgazda Kör, majd a földmunkásokat tömörítő Népkör vezetőségi tagja, ill. elnöke volt. 1931–35-ben Békés képviselőtestületének tagja, 1931–34-ben a község bírája; 1935-ben beválasztották a Békés vm.-i törvényhatósági bizottságba. Az ellenzéki beállítottságú paraszti mozgalom egyik vezetője az FKgP alapító tagja volt. Részt vett a békési nagygyűlés megszervezésében (1930. okt. 12.), ahol bejelentették az FKgP zászlóbontását. A Békés vm.-i szervezet elnökeként (1933–47) helyet foglalt az országos pártvezetésben, az ún. nagyválasztmányban s az ún. állandó választmányban. 1935-ben fellépett a képviselőválasztásokon; a vm.-i közigazgatás terrorral s a törvénysértések sorozatával akadályozta meg, hogy mandátumhoz jusson. 1939-ben a FKgP listáján ogy.-i képviselő (1939–44) lett. A Parasztszövetség egyik megalakítója és vezetője volt. Aláírta az FKgP 1943-as, a Kállay-kormányhoz benyújtott háborúellenes memorandumát. Ellenzéki és németellenes magatartása miatt a német megszállás idején bujkálni kényszerült. 1944 őszén Békés vm.-ben újjászervezte az FKgP-ot. 1945. aug. 20-tól az FKgP Politikai Bizottságának tagja, a párt alelnöke. Tagja volt az ideiglenes ngy.-nek. 1944–46-ban a Hadügymin. politikai államtitkára. 1945 novemberében ismét ngy.-i képviselő lett. 1946. febr. 23-tól dec. 18-ig államminiszter Nagy Ferenc kormányában. A párt jobboldali köréhez tartozott, az ún. „alkotmányvédők” vezetője volt. 1947. febr.-ban lemondott az FKgP Politikai Bizottságában viselt tagságáról, majd 1947. aug.-ban kilépett az FKgP-ból. Csatlakozott a Pfeiffer Zoltán vezette Magy. Függetlenségi Párthoz (MFP); 1947 őszén, a párt feloszlatása után visszavonult a politikai élettől. Az ötvenes évek elején kuláklistára helyezték, 1952-ben otthagyta a mezőgazdaságot, előbb Debrecenben, majd Bp.-en dolgozott. Az 1956-os forradalom idején részt vett az FKgP újjászervezésében, az Intéző Bizottságnak a tagja lett. 1956. nov. 2-án állammin.-ként belépett a Nagy Imre-kormányba. 1957-ben letartóztatták, három évre ítélték. 1959-ben szabadult, majd Bp.-en fizikai munkásként dolgozott nyugdíjba vonulásáig (1965). Ezután Békésen telepedett le. – Irod. Balogh Sándor: Parlamenti és pártharcok Magyarországon, 1945–47 (Bp., 1975); Hollós Ervin: Kik voltak, mit akartak (Bp., 1976); Vida István: A Független Kisgazdapárt politikája 1944–47 (Bp., 1976); Balogh Sándor-Izsák Lajos: Pártok és pártprogramok Magyarországon 1944–1948 (Bp., 1977).
