Babay Kálmán
Babay Kálmán (Gárdony, 1862. dec. 7. – Balatonkenese, 1933. ápr. 29.): író. Középisk.-it Székesfehérváron és Bp.-en végezte, majd Pápán a ref. kollégiumban teológiát hallgatott. 1885-ben Csajágon lett segédlelkész, 1888-tól Mezőkomáromban, majd 1892-től Sárkeresztesen lelkészként, ill. egyházi tanfelügyelőként működött. 1892 és 1913 között a bodajki választóker. függetlenségi pártjának elnöke volt, 1920-tól ref. egyházmegyei tanácsbíró. 1931-től Balatonkenesén élt. Mintegy ötszáz elbeszélése jelent meg a Pápai Lapok, a Divatszalon, a MagyarHírlap, a Pesti Hírlap, a Szabadság, a Székesfehérvár, a Székesfehérvár és Vidéke, a Veszprém, a Veszprémi Független Hírlap és a győri Hazánk hasábjain. Történelmi visszaemlékezést írt Fejér vármegye reformációja címmel (Debrecen, 1916). Emellett a protestáns egyházi lapokban is publikált kritikákat és tanügyi vonatkozású cikkeket. – F. m. Szerelmes kisasszonykák (elb., Veszprém, i 88~); Balatonmelléki történetek (Veszprém, 1892); A Visky lányok (r., Pápa, 1899); Szabó Péter (elb., Bp., 1901); A VI. parancsolat (Bp., 1903); Ravatal mellett (Debrecen, 1910); Nádfedelű házak alatt (Szentgotthárd, 1911); Szép Balaton mellől (elb., Debrecen, 1912); Az apák eszik meg az egrest (Bp., 1916).
