Babura László
Babura László (Taksonyfalva, 1874. júl. 19. – Esztergom, 1930. ápr. 2.): r. k. kanonok. Késmárkon, Esztergomban és a bécsi egy.-en tanult, 1899-ben teológiából doktorált. 1897. aug. 26-án szentelték pappá. Tardoskedden, Esztergomban káplánkodott. 1902–1905 között az Isten Igéje c. folyóiratot szerk. 1904-től az esztergomi papnevelő tanulmányi felügyelője, 1906-tól tanára, 1911-től a Bp.-i Központi Papnevelő lelki ig.-ja, 1913-tól pápai kamarás, 1929-től esztergomi kanonok. 1923-ban a Szent István Akad. irodalmi szakosztálya tagjává választotta. – M. Püspöki rezerváció (Esztergom, 1901); Babilon és a Biblia (Esztergom, 1903); Az alkoholizmus és a papság (Temesvár, 1903); Emléksorok Boltizár püspök gyémántmiséjére (Esztergom, 1904); Sötét lapok-fényes lapok. Képek a francia forradalomból (Esztergom, 1907); Introductio historico-critica in SS Novi Testamenti libros... (Esztergom, 1910); A Logos-tan és Szent János evangéliuma (Bp., 1912); Miért gyónjunk? (Bp. 1915); Szent Ágoston élete (Bp., 1924); Szent Ambrus élete (Bp., 1925); Szent Jeromos élete (Bp., 1925); Nagy Szent Gergely élete (Bp., 1927); Nagy Szent Atanáz élete (Bp., 1928); Szent József elmélkedések az ő litániája alapján (Esztergom, 1930).
