Bakos Lajos
Bakos Lajos (Kisbér, 1905. dec. 27. – Balatonfüred, 1979. ápr. 26.): ref. püspök, teológiatanár. A gimn.-ot és a teológiát Pápán végezte. 1930–32-ben a Stipendium Bernardinum segítségével Utrechtben tanult, közben az 1931 nyári szemesztert Halléban töltötte. 1932 nyarától balatonarácsi, 1964-től haláláig veszprémi lelkipásztor. 1943-ban a debreceni egy. Hittudományi Karán a rendszeres teológiából doktori fokozatot szerzett. 1947–51-ben a pápai ak.-n a rendszeres teológia tanszék h. tanára. A dunántúli egyházker.-nek 1947-től jegyzője, egyházm.-jének főjegyzője, tanácsbírája, majd esperese. 1963-ban egyházker.-i főjegyző, 1964-ben püspök. Jelentős közéleti tevékenységet fejtett ki. Cikkei, tanulmányai jelentek meg egyházi lapokban. – F. m. „Jer, lássuk az Úr keresztjét” (Imádságok, elmélkedések, Fejes Sándorral, Balatonfüred, 1935); A Szentírás ihletettsége (Pápa, 1943); Református konfirmációi könyv (főszerk., Bp., 1967); Hitünk igazságai (Veszprém, 1972); Hiszem és vallom (Bp., 1973); Ünnepnapok- vasárnapok (Bp., 1976). Kéziratban maradt: „Küldetés – szolgálat” (1975); „Ahogy a Lélek adta … ” (1978). – Irod. B. L. élete (Püspökszentelés és beiktatás a Dunántúlon, Ref. Egyház, 1964); Dunántúl búcsúja B. L. püspöktől (Ref. Egyház, 1979); Búcsúzás dr. B. L. Püspöktől (Reformátusok Lapja, 1979); Dr. B. L. 1905–1979 (Reformátusok Lapja, 1979); Fejes Sándor: Dr. B. L. 1905–1979 (Képes Kálvin Kalendárium az 1980. évre, Bp., 1979)
