Baksa-Soós György
Baksa-Soós György (Bp., 1908. szept. 17. – Bp., 1978. márc. 16.): szobrász. Pályáját a Podolini-Volkmann-féle szabadisk.-ban kezdte. A harmincas évek elején kapcsolatban állt a Szocialista Képzőművészek Csoportjával. Mészáros László plakettjeit sokszorosította a Vörös Segély részére. 1933-ban a fiatal művészek műcsarnoki kiállításán mutatkozott be Géniusz c. alkotásával. 1940-ben a Tamás Galéria „Mai magyar kisplasztika” c. kiállításán terrakottákkal szerepelt. Ebben az időben iparművészeti használati és dísztárgyakat tervezett lakberendezési vállalatok számára. 1945 után a Fővárosi Képtár szoborrestaurátoraként dolgozott. Közben részt vett számos jelentős kiállításon és monumentális emlékművek tervpályázatán (új Kossuth-szobor, József Attila szobor, mártíremlékmű). – Főbb köztéri szobrai: Lenin portré (1948), Petőfi mellszobra. Domborművei lakótelepeinket díszítik (Madarak, Halak, pillérborítás, 1955, Bp., X. Kőrösi Csoma út; Fekvő férfiakt, 1956, Bp., XIII. Thälmann út). Ságvári Endre portréja Székesfehérvárra (1961) és Bp.-re (1959, 1966) került. Kígyós férfiaktot ábrázoló szobrát a debreceni Kórélettani Intézet előtt állították fel. Leonardo szobra a pécsi Széchenyi téren áll (1958). 1966-ban díszkutat készített Vácra. Az Almásfüzitői Timföldgyárhoz és a Halimba-nyírádi Bauxitbányához is tervezett szobrokat. Celldömölkön rendezték meg gyűjteményes kiállítását (1975). – Irod. Haulisch Lenke: B. S. Gy. „Bányász” szobra (Művészet, 1966. 7. sz.); th: Meghalt B. S. Gy. szobrászművész (Magy. Nemzet, 1978. márc. 18.).
