Baktay Ervin
Baktay Ervin (Dunaharaszti, 1890. jún. 24. – Bp., 1963. máj. 7.): orientalista. Eredetileg festőművésznek készült, Münchenben tanult Hollósy Simonnál. Az I. világháború után orientalista tanulmányokat folytatott. 1926-tól 1929-ig Indiában megismerte az indiai vallásokat, bölcseletet, művészetet és népéletet. 1928-ban felkutatta Kőrösi Csoma Sándor egykori tartózkodási helyeit és emlékeit. 1929-ben betegen tért haza. A debreceni egy.-en 1933-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1946-tól 1958-ig, nyugdíjazásáig a Hopp Ferenc Keletázsiai Művészeti Múz. h. ig. ja. Újjárendezte és korszerűsítette az indiai gyűjteményt. Közben a bp.-i egy.-en az indiai művészettörténet előadója. 1956–57-ben az indiai kormány meghívására újabb tanulmányutat tett Indiában. – F. m. Rabindranath Tagore az ember, a művész és a bölcs (Bp., 1922); India (I–II., Bp., 1931); A boldog völgy országa. Barangolások Kasmírban (Bp., 1934); India művészete a történelem és művelődés keretében az őskortól a XX. századig (Bp., 1955); Kőrösi Csoma Sándor (Bp., 1962). – Irod. Felvinczi Takáts Zoltán: dr. B. E. (Műv. tört. Ért., 1964. 1. sz.); Harmatta János: B. E. (1800–1963) (Antik Tanulm. 1964. 3–4. sz.)
