Balassa Brunó István, 1912-ig Aschenbrenner
Balassa Brunó István, 1912-ig Aschenbrenner (Székesfehérvár, 1896. jan. 26. – Bp., 1979. jan. 30.): ciszterci szerzetes, tanár, neveléstörténész. 1912-ben lépett a rendbe, 1915–22-ben az innsbrucki egy.-en teológiát hallgatott és doktorátust szerzett. 1911-ben szentelték pappá. 1921–25-ben hittanár a ciszterci rend egri gimn.-óban, 1925-33-ban főisk. tanár a Bernardinumban, a rend tanulmányi intézetében. 1929-ben latin bölcsészdiplomát és pedagógiai doktorátust szerzett a bp.-i egy.-en. 1933–35-ben házfőnök és igazgató a Bernardinumban. Felújíttatta a Bernardinum épületét, korszerűsítette az intézet tanulmányi és fegyelmi rendjét. 1933-ban a Szent István Akad. irodalmi szakosztálya tagjává választotta. 1931–39-ben a neveléstörténet magántanára a bp.-i egy.-en, ugyanakkor 1935-től a székesfehérvári tanker. főig.-ja és az ottani ciszterci rendház főnöke. 1939–46-ban a Vallás-és Közoktatásügyi Min.-ban osztályfőnök. 1947-től Bp.-en a Szent Tádé-kápolna lelkésze; 1951-től képzettségétől és hivatásától eltérő foglalkozásra kényszerült. 1971-ben nyugalomba vonult. – F. m. A történettanítás múltja hazánkban (Pécs, 1929); A latintanítás története (I–II, Bp., 1930); Fehérvári iskolahét (szerk., Székesfehérvár, 1938); A kereszténység védőbástyája (társszerzőkkel, Bp., 1940). – Irod. A Bernardinum Emlékkönyve (Bp., 1939); Szolgálat (Eisenstadt, 1979. 44. sz.).
