Balassa György
Balassa György (Bp., 1913. jan. 30. – Bp., 1983. febr. 22.): klarinétművész, tanár, Liszt-díjas (1965). 1923-tól 1933-ig Bp.-en a Nemzeti Zenedében, majd 1933–1936 között a bp.-i Zeneművészeti Főisk.-a tanult. 1937-39-ben Winterthurban (Svájc) a Rádiózenekar tagja, de a fasizmus terjeszkedése miatt hazatért. 1945-ben a Székesfővárosi Zenekar szerződtette. Az ebből az együttesből szerveződött Magy. Állami Hangversenyzenekar tagjaként, később szólóklarinétosaként működött nyugdíjazásáig (1968). 1948-ban alapító tagként dolgozott a Bp.-i Fúvósötösben, onnan 1953-ban megvált. Több mo.-i bemutató fűződik nevéhez (Bartók: Contrasts; Szervánszky: Klarinét szerenád; Sárközy: Klarinét szimfónia; Kókai: Négy magyar tánc; Weiner: Peregi verbunk stb.). A XVIII-XIX. sz. fordulójának terméséből is sok művet adott közre (Stamitz: d-moll és F-dúr versenymű, G-dúr fúvósnégyes; Devienne: B-dúr klarinétverseny stb.); átiratokat készített klarinétra és zongorára. – M. Klarinétiskola (Berkes Kálmánnal, 1950); A klarinétjáték módszertana (1973); Tanulmányok klarinétra (1974); Az első bécsi klasszikus iskola zongora-klarinétszonátái (Magy. Zene, 1976); Az első bécsi klasszikus iskola klarinétversenyei (Magy. Zene, 1977). – Irod. B. Gy. (Nekrológ, Muzsika, 1983. 4. sz.).
