Balassa Jenő
Balassa Jenő (Jászárokszállás, 1859. máj. 30. – Bp., 1926. aug. 4.): színész. A színiak. után 1882-ben először Lászy Vilmos társulatához szerződött, majd különböző társulatok tagjaként több mint tíz évig járta a vidéket. 1896-ban az akkor megnyíló Vígszínház szerződtette, melynek 1925-ig tagja maradt. Egyaránt jó alakításokat nyújtott modern társadalmi drámákban, francia szellemességű vígjátékokban, bohózatokban. Jelentős volt pedagógiai munkássága is. Az Orsz. Színészegyesület Ak.-jának hosszú ideig tanára volt. 1925-ben vonult vissza a színpadtól. Felesége Fátyol Klári cimbalomművésznő. Legismertebb szerepe: az őrmester (Beyerlein: Takarodó). – Némafilmekben gyakran játszott. – I. f. Doktor Lauffen (1917); Fekete gyémántok (1917); „99” (1918); Skorpió (1918); Elrabolt szerencse (1919); Egy kalandor naplója (192o). – Irod. Bárdi Ödön: A régi Vígszínház (Bp., 1957).
