Balázs István
Balázs István (Bp., 1905. jan. 24. – Fontenay–aux-Roses, Franciao., 1963. nov. 29.): sinológus. (Németo.-i tartózkodása alatt a Stefan, majd Franciao.-ban az Étienne keresztnevet használta.) Bp.-en nevelkedett, itt végezte el a középisk.-it. 1923-tól Berlinben és egy évig (1925–26) Párizsban tanult kínai filológiát, sinológiát. 1931-től jelentek meg marxista irányultságú, mindamellett Max Webert is követő gazdaságtörténeti tanulmányai. 1932 doktorált Otto Franke tanítványaként a Tang-kor gazdaságtörténetéből (Beiträge zur Wirtschaftsgeschichte der T'ang-Zeit (618-906), Berlin 1931–33); 1935-ben elhagyta a náci Németo.-ot, Párizsban telepedett le. A II. világháború idején Monteau vidékén élt, földet művelt. 1948-ban visszatért Párizsba, megjelentette első francia nyelvű publikációit. 1949-től a Centre National de la Recherche Scientifique kutatója, különösen a Szung-kor gazdaságtörténetével foglalkozott. 1955-től 1959-ig az École Pratique des Hautes Études-ben a kínai történettudomány professzora (itt korábban már közgazdaságtant és szociológiát is oktatott). 1955-ben megkapta a francia állampolgárságot. 1959-től haláláig Édouard Chavannes utódjaként a Párizs melletti Fontenay-aux-Roses-ban a sinológia professzora. – F. m. Études sur la société et ľéconomie de la Chine médiévale (I–II, Leiden, 1953, 1954); Chinese Civilization and Bureaucracy. Variations on a Theme (New Haven, 1964, Bp., 1966); Histoire et institutions de la Chine ancienne des origines au Xlle siècle après J.-C. (Henri Masperóval, Párizs, 1967); Gazdaság és társadalom a régi Kínában (Bp., 1976). – Irod. F. Demiéville: Étienne B. (T'oung Pao 51, 1964); In Memoriam Étienne B. (Études Song I., Párizs, 1971); Triznya Mátyás: B. L., a sinológus (Róma, 1977).
