Ballagi Aladár
Ballagi Aladár (Kecskemét, 1853. okt. 24. – Bp., 1928. jún. 21.): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (l. 1884; r. 1904). ~ Mór fia. Tanulmányait a bp.-i és a heidelbergi egy.-en végezte. A bp.-i ref. gimn., majd a sárospataki ak. tanára. 1877-ben bp.-i egy.-i magántanár. 1880-tól helyettes, 1889-től 1924ig az újkori egyetemes történelem ny. r. tanára a bp.-i egy.-en. 17–18. sz.-i egyetemes történettel, külföldi m. vonatkozásokkal, m. művelődéstörténettel, nyelvészettel foglalkozott. Szekfű Gyulával sajtóvitát folytatott a Rákóczi-kérdésben. 1905-től 1910-ig függetlenségi párti képviselő volt. – F. m. A magyar kir. testőrség története, különös tekintettel irodalmi működésére (Pest, 1872); A magyar nyomdászat történelmi fejlődése 1472–1877 (Bp., 1878); Régi magyar nyelvünk és a nyelvtörténeti szótár (I. 1/2. rész, Bp., 1904–1911); Az igazi Rákóczi (Bp., 1916); XII. Károly és a svédek átvonulása Magyarországon. 1709–1715 (Bp., 1922); Buda és Pest a világirodalomban 1473–1711 (I., Bp., 1925); Élő tanítások (egyetemi előadásai, Sárkány József életrajzi bevezetésével, Bp., 1934.) – Irod. Balanyi György: B. A. (Századok, 1928. 7–8. sz. nekrológ); Zolnai Béla: Thaly, Ballagi, Riedl (Irod. tört. 1961. 3. sz.).
